A lánchajtás a mechanikai energia átvitelének egy módja két párhuzamos tengely között. A két tengelyre lánckerék van szerelve, melyeknek fogaiba alkalmasan készített lánc illeszkedik, a nyomatékátvitel a lánc segítségével történik. Ezzel a megoldással csúszásmentes kapcsolatot tudunk fenntartani a lánckerék és a lánc között. Gyakran használják járművek, különösen kerékpárok és motorkerékpárok hajtására, de ezen kívül igen sok más helyen is alkalmazzák. A lánchajtás előnyei: nincs csúszás, ezért a módosítás állandó. Nem kell előfeszíteni, ezért a csapágyterhelések sokkal kisebbek, mint a szíjhajtásoknál. Kicsi a helyszükséglete, rugalmasabb, mint a fogaskerékhajtás. Tetszőleges tengelytáv valósítható meg (akár nagy távolságok is áthidalhatók). Egyszerre több tengely is hajtható. Jó hatásfok és nagy élettartam. Kicsi a karbantartási igénye.
A lánchajtás hátrányai: a lánc és a lánckerekek lényegesen drágábbak, mint a szíj. A poligon hatás miatt az áttétel ingadozik. Szükség van a lánc feszítésére. Csak párhuzamos tengelyek hajtására alkalmas. Pontos szerelést kíván.
A lánchajtás igen gyakran alkalmazott hajtástípus, különösen szállító- és emelő-berendezésekben, mezőgazdasági gépekben és a motorgyártásban.
